Egyperces divat: A farmer

"Hogy én farmert?! Azt már nem, az olyan átlagos és unalmas. Én soha nem hordok farmert." - mondtam volna régen, de most azt mondom: soha ne mondd, hogy soha. Mert mindent lehet jól és érdekesen viselni. 

Mindenki vannak kedvenc ruhadarabjai, olyan részletek, amelyek időről időre visszaköszönnek a szettjéről és hozzátartoznak a mindennapi öltözékéhez. Ezekről azt gondoljuk jól áll, így egy biztos pontja lehet a ruhatárunknak, és akkor is kisegít, ha nem akarunk túl sokat gondolkozni az outfiten vagy egyszerűen nem akarunk kísérletezni. Magamat nem nevezném lustának és a berögződések rabjának öltözködés tekintetében, mégis létezett egy olyan klasszikus darab, amire régóta nemet mondok, azaz mondtam. A gardróbomban hiánycikként szerepelt a denim. Úgy gondoltam a farmer unalmas, és főleg lustaságból hordják az emberek, mert bevált, kényelmes, és egy pólóval máris kész a napi szett. Tévedtem. Ez a praktikus darab amilyen könnyen lehet átlagos, ugyanolyan egyszerű trükkökkel lehet egy egyedi, vagány szett része is. Ideje a farmer-témát újra gondolni.

Bármit el lehet rontani és egyszerűség ide vagy oda, ha a fazonról van szó, nem bízhatjuk magunkat a véletlenre és az aktuális trendekre sem. Elrettentő példa a skinny jeans, amelyet még mindig előszeretettel húznak – találóbb, ha azt mondom ráncigálnak – magukra a lányok, pedig bizonyos alkatokon egyáltalán nem előnyös ez a szabás. Izgalmas, és manapság az utcákon körülnézve elfeledett a trapéz, pedig örömmel fedeztem fel, hogy amellett, hogy cseppet sem unalmas és hétköznapi, még előnyös is. Az alacsony termetű, de vékony lányok, szavazzanak bátran a trapézra, mert magas sarkúval párosítva nemcsak, hogy két méteresnek tűnnek, hanem stílusosnak, vagánynak is. Lapos cipővel azonban tilos ezt a fazont viselni, hacsak nem szeretnénk hippinek öltözni egy jelmezbálon. Ne mondjatok nemet a magas derékra sem, akár szűk, akár bő szárú a darab, amelyre a választásotok esett. Egy rövid szárú, szűk fazon esetében még szexisebb is lehet ez a megoldás, mintha kitennénk mindent, különösen, ha van egy kis takargatnivalónk csipő- és deréktájt. A mintákkal, koptatásokkal óvatosan bánnék, nem kell egyszerre mindent magunkra aggatni. Ha a nadrág kőmosott, akkor a dzseki ne legyen az. Az olyan egyedi mintákkal, mint az ocelot pedig semmiképp ne párosítsunk egy másik állatmintát, ugyanakkor egy bakanccsal vagy bőrdzsekivel a hatás nagyon ütős és vad lehet.

0 Tovább

Én, az álmodozó

Vannak olyan filmek, amelyek egy életre nyomot hagynak bennünk, eszünkbe jutnak a szereplők, bevillanak a helyszínek, a hangulatuk. Ezek azok a filmek, amelyeket képesek vagyunk a 101. alkalommal is áhitattal nézni, elmerülni a világában, még akkor is, ha már kívülről fújjuk a történetet. Épp egy ilyen klasszikus kedvenc idéződött fel bennem a minap. Bertolucci drámája, az Álmodozók egy örök darabja az emlékezetem filmes gyűjteményének. És nemcsak a története miatt. A 60-as évek végi francia hangulat, a klasszikus fekete-fehér filmekből kiragadott képkockák, a három főszereplő, a zene és ruhák, mind-mind megunhatatlan. Ezért én ma Isabelle bőrébe szerettem volna kicsit bújni, picit visszarepülni az időben és Párizs utcáira képzelni magam. Mély nyomott hagyott bennem a kép, mikor a lány   "odaláncolja" magát az ajtóhoz, barettet visel zöld bársonyruhával és égő cigaretta lóg a szájából. És a kedvenc képek a filmből:

0 Tovább

Bezzeg az én időmben!

Ez a hét abszolút a retró jegyében telik, illetve telt. A Retrospektív divatbemutatóra már néhány napja én is készülök, Tóth Bori divatshowja azonban a spontán programok egyike volt az én heti beosztásomban. Majd mikor elolvastam a legújabb, fantasztikus játékát a Street Fashion Budapestnek, ami most nem az aktuális street fashionre irányul, hanem anyáink és nagyanyáink utcai viseletét eleveníti fel, tényleg úgy érzem, időutazásban veszek részt. Ezek után joggal mondthatnák, hogy bezzeg az én időmben... még a divat is mennyivel színesebb volt. Persze ez nem igaz, hiszen napjaink divatja is mindig hoz valami újat. Érdemes azonban inspirálódni. Ez sem újdonság persze, mindig is visszanyúltak a tervezők a jól bevált sziluettekhez, formákhoz, színekhez. Most valahogy úgy érzi az ember, hogy minden megfér egymás mellett. Ezt és aktualitását bizonyítandó tartja meg ma este 9 órától a Werk Akadémia és Szputnyik Shop Retrospektív divatbemutatóját, ahol az 50-es évektől a 90-es évekig minden korszakot felvonultatnak. Gyertek el minél többen az izgalmas és pezsdítő eseményre, ahol egyébként én is bemutatok majd egy retró szettet, de hogy melyik korszakból, az még titok. A hétvégén pedig részletesen beszámolok a héten látottakról. Na, és persze gőzerővel válogatom a fekete-fehér fényképeket a nagymamámról.

0 Tovább

Divatbirodalom az Óperenciás tengeren innen és az Üveghegyen túl

Hiába süt a nap, és dől meg a melegrekord napról napra, az ősz illata már a levegőben van. Reggelente mikor beleszippantok, egy pillanat alatt képes vagyok 20 évet fiatalodni, és újra hat éves izgatott kisiskolásként érezni. Hiába nem élem már át az iskola okozta izgalmakat, félelmeket és örömöket, mégis a szeptember a változás szelét és egy új kezdet érzését hozza el nekem évről évre. Ez az időszakot én mindig vártam, mégis a nyárvég és a hulló falevelek látványa egy kicsit keserédessé tette ezt. Ahogy ez a sok emlék, gondolat, érzés előtör és kavarog bennem, akarva-akaratlanul meghatározza az öltözködésemet. Egy kis nosztalgia, egy kis „dark” vonal, egy kis iskoláslány utánérzés. Kedvenc dalaim, zenekaraim újra felfedezése is természetes velejárója ennek a nosztalgiázásnak, nem véletlen, hogy azon is elkezdtem gondolkozni, hogy lehet az zenei stílusok meghatározott, adott szubkultúrára jellemző öltözködési szokásait újraértelmezni, másként megfogalmazni.

Két vonal kezdett el foglalkoztatni az előbb mesélt élmény hatására. Ahogy hallgatom a The Cure klasszikusait egyszerre késztet arra, hogy feketét hordjak, ami a „színes” és színeset, mesebelit, eklektikusat, szürreálisat, ami „sötét”. Annak idején a gimiben teljes mértékben az előbbi határozta meg az öltözködésemet, de a cél az volt, hogy olyan „morticiaaddamses” vagy „wednesdayes” legyen, de nagy hatást gyakorolt rám még a Beetle Juice Lídiája is. A művészettörténet tanárnőm elsőként felfedezve ruhatáramban az inspirációt, el is nevezett Morticiának. Ha már fekete, akkor csipke, bársony, szatén és mindenképpen a különböző minőségű textíliák keverésére esküszöm amit kalapok és más klasszikusan elegáns kiegészítőkkel tennék izgalmassá, egyedivé és glamúrossá. Hiába lehet a különböző feketékkel is játszani, mégis elkezdtem vágyni újra a színekre, de hasonló összhatást ugyanúgy el tudok érni, mintha sötétségbe borulnék. Nekem a színes fekete oufit úgy kezdődik, hogy kicsit szürreális, kicsit elegáns, sőt viktoriánus, legalább is egyes elemeiben. Kicsit olyan szeretnék ilyenkor lenni, mintha a Smashing Pumpkins Mellon Collie and the Infinite Sadness c. „lemezéből” léptem volna ki, a borítót színesítő szürreális képeket és magát a zenét értve ez alatt egyaránt. Ehhez a világhoz szorosan társul az én fejemben a vörös rúzs, de mindenképpen a hangsúlyos sminket választanék, nem az esztétikusság jegyében, hanem sokkal inkább a túlzások és a színpadiasság, mesevilág felidézése végett. A koronát a szettre a Lolita Lempicka parfüm teszi fel, amit már legalább egy évtizede töretlenül használok, és pontosan azért, mert egy álomvilágot kelt életre. Maga a tervező is így nyilatkozott egy magazinban kreálmányáról, hogy szeretné, ha a konyhában nagymama által épp sülő almás pite jutna eszünkbe, mikor megérezzük az illatát. Nálam bejött. De beszéljenek helyettem a képek, a videók, és élje át mindenki az élményemet!

 

 

 

 etsy.com

 Scott Scheidly

 

 etsy.com

 

 Vladimir Kush

 

 

 

 Louis Wain

 

 

 etsy.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 larinne.blogspot.com

 

 

További képek: Smashing Pumpkins borítórészletek és a többi pedig a saját gardróbom kincseiről készült

 

0 Tovább

Sarah Stanley újratöltve

A Váratlan utazás mindig is a kedvenc sorozatom volt, és nemcsak az aranyos történetek miatt, hanem a fantasztikus jelmezeknek köszönhetően is. Folyamatosan inspirálódom a szereplők megjelenéséből, de persze egy az egyben nem lehet azokat lemásolni. De vajon hogyan lehet átültetni kedvenc karaktereim szettjeit napjainkba, hogy igazán modern és stílusos outfitek váljanak azokból? Néhány éve vettem egy Divided kabátot, amely egyszerre idézete a boldog békeidőket a húzott ujjaknak és kerek gallérnak köszönhetően, mégis a rövid fazonnal és anyaghasználattal az ellőbit ellensúlyozva modern hatást keltett. Hasonló okoból szerettem bele az élénk zöld, de vintage szabásvonalú, tavaszi kabátomba is, de még folytathatnám a sort. Ez további kísérletezgetésekre késztetett, és összeállítottam néhány szettet a 2011-es Sarah Stanley-nek: a legtöbb darab a H&M-ben kapható, de a többi ruhadarbot tekintve is igyekeztem szem előtt tartani a könnyen beszerezhetőséget. Íme!

0 Tovább
«
12

queen of debt

blogavatar

Anne Shirley Csodaországban Vintage Barbie baba Disneylandban Marie Antoinette tornacipőben a téren Hamupipőke piros köpenyben A Farkas üvegcipellőben Mesebeli ruhaélmények Nyemcovától

Utolsó kommentek