Divatbirodalom az Óperenciás tengeren innen és az Üveghegyen túl

Hiába süt a nap, és dől meg a melegrekord napról napra, az ősz illata már a levegőben van. Reggelente mikor beleszippantok, egy pillanat alatt képes vagyok 20 évet fiatalodni, és újra hat éves izgatott kisiskolásként érezni. Hiába nem élem már át az iskola okozta izgalmakat, félelmeket és örömöket, mégis a szeptember a változás szelét és egy új kezdet érzését hozza el nekem évről évre. Ez az időszakot én mindig vártam, mégis a nyárvég és a hulló falevelek látványa egy kicsit keserédessé tette ezt. Ahogy ez a sok emlék, gondolat, érzés előtör és kavarog bennem, akarva-akaratlanul meghatározza az öltözködésemet. Egy kis nosztalgia, egy kis „dark” vonal, egy kis iskoláslány utánérzés. Kedvenc dalaim, zenekaraim újra felfedezése is természetes velejárója ennek a nosztalgiázásnak, nem véletlen, hogy azon is elkezdtem gondolkozni, hogy lehet az zenei stílusok meghatározott, adott szubkultúrára jellemző öltözködési szokásait újraértelmezni, másként megfogalmazni.

Két vonal kezdett el foglalkoztatni az előbb mesélt élmény hatására. Ahogy hallgatom a The Cure klasszikusait egyszerre késztet arra, hogy feketét hordjak, ami a „színes” és színeset, mesebelit, eklektikusat, szürreálisat, ami „sötét”. Annak idején a gimiben teljes mértékben az előbbi határozta meg az öltözködésemet, de a cél az volt, hogy olyan „morticiaaddamses” vagy „wednesdayes” legyen, de nagy hatást gyakorolt rám még a Beetle Juice Lídiája is. A művészettörténet tanárnőm elsőként felfedezve ruhatáramban az inspirációt, el is nevezett Morticiának. Ha már fekete, akkor csipke, bársony, szatén és mindenképpen a különböző minőségű textíliák keverésére esküszöm amit kalapok és más klasszikusan elegáns kiegészítőkkel tennék izgalmassá, egyedivé és glamúrossá. Hiába lehet a különböző feketékkel is játszani, mégis elkezdtem vágyni újra a színekre, de hasonló összhatást ugyanúgy el tudok érni, mintha sötétségbe borulnék. Nekem a színes fekete oufit úgy kezdődik, hogy kicsit szürreális, kicsit elegáns, sőt viktoriánus, legalább is egyes elemeiben. Kicsit olyan szeretnék ilyenkor lenni, mintha a Smashing Pumpkins Mellon Collie and the Infinite Sadness c. „lemezéből” léptem volna ki, a borítót színesítő szürreális képeket és magát a zenét értve ez alatt egyaránt. Ehhez a világhoz szorosan társul az én fejemben a vörös rúzs, de mindenképpen a hangsúlyos sminket választanék, nem az esztétikusság jegyében, hanem sokkal inkább a túlzások és a színpadiasság, mesevilág felidézése végett. A koronát a szettre a Lolita Lempicka parfüm teszi fel, amit már legalább egy évtizede töretlenül használok, és pontosan azért, mert egy álomvilágot kelt életre. Maga a tervező is így nyilatkozott egy magazinban kreálmányáról, hogy szeretné, ha a konyhában nagymama által épp sülő almás pite jutna eszünkbe, mikor megérezzük az illatát. Nálam bejött. De beszéljenek helyettem a képek, a videók, és élje át mindenki az élményemet!

 

 

 

 etsy.com

 Scott Scheidly

 

 etsy.com

 

 Vladimir Kush

 

 

 

 Louis Wain

 

 

 etsy.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 larinne.blogspot.com

 

 

További képek: Smashing Pumpkins borítórészletek és a többi pedig a saját gardróbom kincseiről készült

 

0 Tovább

Öltözködési kisokos fesztiválozóknak - 2- rész

A táska

 

Hogy miben vigyük magunkkal a legszükségesebb dolgokat, az veti fel a következő problémát. Nekem legalábbis örök dilemma, mert a pénz és az egyebek, amelyek szintén a túlélőfelszerelés részét képezik, egy kis retikülben nem férnek el, viszont a hatalmas batyukkal a koncertek lesznek kevésbé élvezhetőek. (Persze a több napra érkezők esetében ez a probléma kevésbé áll fenn.) Én, mint igazi fashionista, az övtáskát azonnal elvetném, habár praktikussága vitathatatlan, és adott esetben egy adott szetthez még az is lehet, hogy pont az a megfelelő darab. Egyébként nekem is volt egy annak idején tizenéves koromban, de az egy nagyon egyedi anyagból varrt noname hasitasi volt. És büszke tulajdonosa vagyok egy övtáskaként is működő, pettyes retikülnek. A táska esetében is felmerülnek olyan betartandó szabályok a választáskor, mint például, hogy használjunk jól zárható táskát, amiből nem esnek ki a cuccaink, a legnagyobb esőben sem ázik át, és bírja a sör-bor okozta kellemetlenségeket is, azaz könnyen tisztítható. Összességében én szerintem érdemes olyan műanyag szatyrot keresni, amit kényelmes vinni, nem túl nagy és zipzáros, hogy idegen kezek még véletlenül se érhessék értékeinket.

 

 

 

 

Ez ugyan nem műanyag, hanem műbőr, de szerintem édes darab:

 

A képeken: Diane Sterverlynck plasztik bevásárlótáskája, egy Loewe műanyag táska, amely egy kisebbet és hagyományosat rejt magában, a H&M Fashion Against Aids 2011-es kollekciójának egy darabja, a laptáska pedig szintén egy korábbi kollekciójuk egy kreációja.

0 Tovább

queen of debt

blogavatar

Anne Shirley Csodaországban Vintage Barbie baba Disneylandban Marie Antoinette tornacipőben a téren Hamupipőke piros köpenyben A Farkas üvegcipellőben Mesebeli ruhaélmények Nyemcovától

Utolsó kommentek